Thya szemével
Ezek után csak az volt a dilemmánk, hogy útközben kiszálljunk-e Nha Trang-ban vagy egyenesen menjünk tovább Saigon-ba. Utánaolvasva Nha Trang városának, hamar kiderült számunkra, hogy valaha felkapott turista célpont volt (még mindig az), de mára annyira elszaporodtak a zsebesek és a szélhámosok, hogy kevésbé biztonságos és ajánlott, mint a többi város Vietnámban. Ennek fényében el is döntöttük, hogy itt csak átszállunk, majd robogunk tovább. Ám ember tervez, Transz-Vietnámi Expressz végez. Tao annyira kész volt az éjszakai buszút miatt, hogy még egy 12 órás busz-tortúra helyett inkább egy olcsó hotelt választottunk (puhány alak - a szerk.), és itt maradtunk. A busznál már amúgy is ott tolongtak a taxisok és a legközelebbi hotel recise, aki gyakorlatilag magától lealkudta a saját szobájának az árát 10 dollárra. 
Itt újra kellett a busztársaság irodája, így utánaolvastam neten. Ekkor tudatosult bennem, hogy valójában minden weboldalon óvva intenek mindenkit attól a busztársaságtól, amelyiket mi választottuk. Hát igen, jellemző... ezután erre is külön figyelmet fordítottunk.
De beszéljünk kicsit Nha Trang-ról. Mindenhol figyelmeztetések a hotelben és "vigyázz a cuccaidra" blabla. Ez volt az egyetlen hely az országban, ahol nem akartak átverni vagy lehúzni minket. A személyzet oké, étteremben korrekt árak, jó kaja, finom kávé (úúúú a vietnámi kávé... és én ezt nem tudtam eddig), korrekt hotelszoba (az ágyon mászkáló hangyák már nem számítanak nálunk olyan dolognak, amin kiakadnánk, amennyiben nem csípnek... és nem rágják ki a bugyimat... kicsit csikizik a kezedet és kész ), még a taxis sem próbált meg átverni. Hihetetlen. Többek között itt vártunk a legkevesebbet a buszra, és nem sétáltattak minket 1 km-en át a csomagjainkkal a buszig (mint máshol). Nem kellett 10+ fős kínai társasággal verekedni a helyért, sőt még 2 üres hely is maradt a buszon. Összességében pozitív sokk ért itt. Kellemes meglepetés volt. Minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy északon már jól felszívtuk magunkat és profin kerültük a gyanús helyzeteket. Az út eseménytelenül telt (nem, az sem esemény, hogy az egyik pisiszünet egy rizsföld mentén egy bokor mellett volt).
), még a taxis sem próbált meg átverni. Hihetetlen. Többek között itt vártunk a legkevesebbet a buszra, és nem sétáltattak minket 1 km-en át a csomagjainkkal a buszig (mint máshol). Nem kellett 10+ fős kínai társasággal verekedni a helyért, sőt még 2 üres hely is maradt a buszon. Összességében pozitív sokk ért itt. Kellemes meglepetés volt. Minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy északon már jól felszívtuk magunkat és profin kerültük a gyanús helyzeteket. Az út eseménytelenül telt (nem, az sem esemény, hogy az egyik pisiszünet egy rizsföld mentén egy bokor mellett volt).Van még néhány apróság, amit muszáj megemlítenem. Nha Trang környékétől kezdődően tűnt fel. Én alapvetően nem vagyok egy koránkelő madárka, de egy buszon még én is gyakrabban felriadok a szokásosnál. Szerencsére. A vietnámiak többségéről viszont az lett a benyomásom, hogy a tyúkokkal kelnek. Vagy még azok előtt. Először is a napfelkelte úgy hajnali 5 körül kezdődik, 6-ra már tuti világos van, és az utcán már hemzsegnek az emberek. Először az tűnt fel, hogy egy-két középkorú vagy idősebb csávó ott hajlong az utcán a kisboltja előtt. Nem ilyen udvariasan, hanem inkább mint aki nyújt, vagy bemelegít egy edzésre... vagy az előtte álló napra. Nofene. Ilyenből láttam idővel még jópárat. Aztán jött egy ilyen szürreális élmény még Nha Trang felé a buszon. Reggel fél6 (5:30am), a város szélén húzódik egy egész hosszú strand, homokos tengerpart DUGIG helyiekkel. A nap ezen órájában Thyácska még a másik oldalára SE fordul általában. Ők meg fürdés, piknik, foci, strandröplabda... 
Ilyet se láttam még. De komolyan, ne ilyen 5-10 fős csoportot képzeljetek el, hanem 100-150 főt. És nem ilyen speckó hajnalban merülő búvárokat, hanem családok, anyuka-apuka-gyerekek-nagyszülők. Nem voltam biztos benne, hogy nem álmodok.
Tao szemével
Ide érkeztünk a 12 órás a Transz-Vietnámi Expressz rémálma (lásd a korábbi, hasonló című posztot) után. Thya viszonylag kipihenten néz rám, hogy élek-e még, és most mi legyen. Nekem most kell egy ágy - hozom meg a döntést, gyorsan kifogunk helyben egy olcsó hotelszobát, és ledőlök aludni kemény másfél órácskát. A nap hátralévő részében éber-kóma.
Városkép
