AVAGY
Kéretlen ön-tanácsok, álokoskodás és spanyolviasz
Minél több a kínai és az indiai bevándorlók száma egy országban, annál jobb az ország gazdasági helyzete világszinten.
Ezt egy kínaitól hallottuk, talán Sydney-ben, ahol több ázsiait láttunk, mint ausztrált. Mondjuk ne lepődjetek meg, hogy Magyarországon is egyre többet láttok, mert MINDENHOL egyre többet látsz. A gazdasági helyzetet nem az mutatja, hogy vannak, hanem az, hogy hány millióan vannak egy országban. 
Minél több a rémhír egy országos TV-híradóban, annál nagyobb a diktatúra az országban.
Úgy is kezdhettük volna, hogy minél több a csatorna a TV-ben...
A fehér emberek barnák akarnak lenni, a barnák meg fehérek.
Ha nyaralás után visszamész a munkahelyedre, boldogan zsebeled be a "De szép barna vagy!" irigykedő megjegyzéseket. Az egyébként teljesen egészséges lányok-fiúk ezért égetik magukat szarrá a szoliban. Ám így van ez fordítva is, és most nem valami Michael Jackson példával akarok dobálózni. Indiaiak, ázsiaiak, dél-amerikaiak kultúrájában a fehér a szép és a menő. Ők bőrfehérítő krémeket és szereket használnak mindenhol. Mindenki azt hiszi, hogy kevésbé látszik a bőrhiba, szebb lesz tőle, ésatöbbi, ha barna vagy éppen fehér lesz a bőre. Mi értetlenül nézünk rájuk, hogy bakker, gyönyörű kreol bőre van annak a brazilnak, miért akar fehér lenni? Esetleg ki is nevetjük őket. Ők meg minket. 
Ha túl sokat gondolkodsz, megfájdul a fejed.
Thya mondta. Nekem. Szerintem igaza van.
A napok hosszúak, az évek rövidek.
Ki gondolta volna?
Minél a nyugatitól távolabb álló, szegényebb, és elmaradottabb egy ország, annál kevesebb a koldus.
Furán hangzik, de ezt tapasztaltuk. A koldulás a "gazdag nyugati világ" találmánya, ha igazán szegény, harmadik világbeli országba mész, nem sok koldust látsz. A "gazdag világban" jelen van a szociális segély, az adomány, az alapítványok. Megvan a "fentről majd segítenek" illúziója. A nagyon szegény országokban ennek még a gyenge illúzió-utánzatát sem tudják megteremteni. Az emberek tudják, hogy nem számíthatnak az államra, sem másokra (kivéve a saját családtagjaikat). Jó példa erre Vietnam, vagy Indonézia: európai mércével nézve nagyon szegény országok (egy nehéz fizikai munkás keresete Indonéziában, vidéken nem éri el a havi 6000 forintot!), koldust azonban nem láttunk egyet sem. A turisták által gyakran látogatott helyeken viszont ezerrel nyomulnak, mindent el akarnak adni neked, bármilyen szolgáltatást vállalnak. Ezért olyan idegesítő például Balin, hogy nem tudsz 10 métert sétálni a turisztikus helyeken anélkül, hogy ne ajánljanak fel taxit, tuktukot, ruhát, szuvenírt, kaját, újrahasznosított szemétből készült szatyrot, túraprogramot, masszázst, cipőjavítást, mindent, amit csak lehet. De nem koldulnak. Minden esetben valamit adni akarnak a pénzedért. Van, aki kézzel szívószálakból hajtogat egy bábu-szuvenírt, és azt árulja. Ott ez a szokás. Persze vannak kemény árnyoldalai is... láttam már Afrikában egy élő, védett óriásteknőst áruló 10 éves gyereket. Egyébként mostanában a koldusok is kezdenek előjönni, de leginkább csak a külföldiek által látogatott területeken.
A világ telis-tele van felesleges bullshit-tel, ami elvonja a figyelmed az igazán fontos dolgokról.
Facebook, TV-műsor, munkahelyi játszmák, társadalmi erőfitogtatások, politika... folytathatod a sort.
Szakadéknyi különbségek vannak kultúrák, országok és népek között. Alapvetően mind különbözőek vagyunk.
Akármerre mész, az ember mindenhol ember. Alapvetően mind ugyanolyanok vagyunk.
A természet még mindig hatalmasabb az embernél.
Akármilyen fejlett nanotechnológiákkal, 3D-nyomtatóval, robotrepülőgépekkel és nukleáris hatalommal rendelkezünk, ha jön egy tsunami, egy földrengés, malária vagy mérgeskígyó, esetleg csak egy nagyobb tengeri hullám fürdőzés közben, azonnal szembesülhetsz halandóságoddal. Vannak és lesznek dolgok, amikre nincs gyógyszer, nincs megoldás vagy immunitás.
Különböző, egymástól gyökeresen eltérő vallások is nagyon jól meg tudnak élni egymás mellett, ha akarnak.
Láttunk rá példát. A keresztes háborúk, a dzsihádok, és társaik a történelem során már bebizonyították, hogy semmi közük nincs a valláshoz, csak jó ürügyek egy valakiknek érdekében álló háborúra.
A világ népességét tekintve mi a szerencsés felső 10% közé tartozunk azáltal, hogy minden nap van mit ennünk, van elérhető ivóvizünk, és fedél a fejünk felett.
Használj kevesebb vizet!
Rengeteg vizet pazarlunk. Fogat lehet mosni 1 dl (fél pohárnyi) vízzel, és meg lehet borotválkozni 1 liternél kevesebből. Tudom, mert az út alatt muszáj volt. A fenti tanács mű-greenpeace-eskedésnek tűnhet, hiszen Magyarországon rengeteg ivóvíz van, az előrelátható jövőben nem lesz gondunk vele. Úgy legyen.
Tényleg szerencsés, vízbő területünk van. Kiváltságosak vagyunk, de ez nem lesz mindig így. Az olajválság után pár évtizeddel állítólag a vízválság következik. Az ivóvíz hiánya azonban már sok helyen MA is probléma. Gyakorlatilag mindenhol az volt, amerre csak jártunk az út alatt! Az egy dolog, hogy az afrikai országokban így van, ezt mindenki tudja. Minket például azonban meglepett, hogy még Ausztráliában - a világ egyik legfejlettebb és legerősebb gazdaságával rendelkező országában - is ránk szóltak, hogy ne pazaroljunk annyi vizet. Minden ausztrál háztartásban, ahol megfordultunk, volt a zuhanyzóban egy kis óra (a homokórához hasonló), ami 8 percet mér neked, ami náluk az ajánlott zuhanyzási idő.
Igyál több vizet!
Ez is azok közé tartozik, amit te is tudsz, és te sem fogadod meg, amíg a szervezeted vagy az orvosod nem szól rád. Tudjuk, mi is így vagyunk-voltunk vele. Nem baj, azért is leírjuk: igyál több vizet! Ne kólát, ne sört. Az jó lesz "desszertnek" (ha muszáj), de szomjoltásra alkalmatlan, a szervezetednek hidratálásra van szüksége, nem cukorra és mesterséges anyagokra.
Nem baj, azért is leírjuk: igyál több vizet! Ne kólát, ne sört. Az jó lesz "desszertnek" (ha muszáj), de szomjoltásra alkalmatlan, a szervezetednek hidratálásra van szüksége, nem cukorra és mesterséges anyagokra.Mindenki a világot (országot, kormányt, szomszédot, főnököt, amerikát, zsidókat, arabokat...) okolja mindenért, és a világot akarja megváltoztatni. Kevesen ismerik fel, hogy saját magunkkal kéne kezdeni.
Nem saját, valami híres ember mondta, és nem is teljesen így - de tetszik.
