Természetesen egy ilyen utat elég nehéz megúszni kisebb horzsolások és egészségügyi kellemetlenségek nélkül, úgyhogy most erre is kitérek felsorolásszerűen.
- Thya az első alkalommal, mikor deszka közelébe került, sikeresen belenyúlt egy szálkába, amit 1 órán át műtöttünk ki a kezéből.
- Argentínában beleléptem egy törött fedelű csatornanyílásba. Beszélgetünk az utcán, sétálgatunk, aztán hopp... én eltűnök, Thya meg néz körbe, hogy hol vagyok. Mint a rajzfilmekben, csak nem olyan vicces. Egy fura veszély, ami Magyarországon sétálva meg sem fordul a fejedben, de az elmaradottabb országokban (Ázsiában is találkoztunk vele pár helyen) bizony figyelni kell erre az apróságra. Majdnem derékig becsúsztam, szerencsére az egyik lábam kint maradt, így nem estem bele. Megúsztam zúzódásokkal és felszíni sebekkel, plusz pár napig sántítottam, de fontosabb volt a fertőzés-veszély. Gyorsan haza, betadinnal lekezelés, meg ami csak kell. Semmi komoly nem lett belőle az 1 hónapig tartó lila foltokat leszámítva.
- Thya a Sydney-öbölben imbolygó hajón leforrázta magát forró kávéval. Még ma (3 hónappal később) is látszik a nyoma.
- Szereztem pár lila foltot, mikor kiestem a gumicsónakból vadvízi evesés során Balin.
- Thya gyomra besokallt a csípős thai kajától egyszer, és volt 1-2 rossz (értsd: hányós-fetrengős) napja és éjszakája. Velem kétszer is előfordult ételmérgezés, de saját hibámból: egyszer a piacon vett rájától, egyszer a bogaraktól szereztem lázas napokat.
- Thaiföldi dzsungelharcoskodás közben beleállt egy félcentis pálmatüske az öklömbe, amit csak 4 nappal később sikerült kioperálnom.
- 1-2 alkalommal kicsit megfáztunk a szabályozhatatlan légkondival rendelkező ázsiai buszokon.
- Vietnamban, a Ha Long öbölben volt egy hajós karambolunk, de semmi komoly, senkinek nem lett baja: Thya már eleve a padlón ült, én meg a földre vetettem magam az ütközés előtti pillanatban, így egyikünk sem esett. A hajónk nem nagyon serült, a másik viszont nem volt ennyire szerencsés. Mi voltunk a nagyobbak.
- Thya bokája több alkalommal is túl lett erőltetve és komolyabb pihentetésre szorult (hosszabb gyaloglások, mászások, cipekedések miatt).
A lényeg az, hogy ugyanannyi kézzel, lábbal és életenergiával értünk haza, mint amennyivel elindultunk. 
