avagy
A dzsungel, ahol élünk
Thaiföld, egy Ko Lanta nevű szigeten, annak is a közepén a dzsungelben, egy hippie közösség által kézzel-vérrel-verejtékkel felépített öko-tanyán.
A házigazdák, Aoi (thai, férfi) és Anke (holland, nő), vettek egy darabka földet a dzsungel közepén 4-5 évvel ezelőtt, és elkezdtek kézzel teremteni mindenfélét - mindent a természetesség, a környezetvédelem és az újrahasznosítás jegyében. A házak sárból, bambuszból és fából készülnek - de nem vágnak ki egyetlen egészséges fát sem, csak sérült és elhullott anyagból dolgoznak. A tetőszerkezet bambusz (könnyű és erős), a cserepek szerepét pálmakérgek és levelek töltik be.
Kívűl
Szintén
És a magasban is
Belül
A zuhanyzó "napfénytetős" bambuszkunyhócska, a zuhanyrózsa egy kókuszdió. Szuper-kreatív, nem? 
Komposztáló WC
Kicsit arrébb, az erdőben eldugva egy meditációs hely
Nem csak az építkezés, a mindennapi élet is természetbarát, pl a mosogatás a sütéshez-főzéshez használt tűz által hagyott hamuval történik (persze előtte átszitáljuk, és csak a higiénikus, fertőtlenítésre alkalmas, színtiszta hamuport használjuk).
Kézzel készített ékszerek
Szóval itt élünk. Meg kell szokni, hogy körültekintőnek kell lenni, mindent megnézni, mit fogsz meg, és hová lépsz. Mielőtt kinyitod az ajtót, csekkolni kell, hogy nem-e mászik egy mérges százlábú a kilincs alatt; a zuhanyzóba lépve, hogy nem-e rohangál ott egy tarantula; vagy csak szimplán dzsungeljárás közben ne lépj kígyóra. De meg lehet szokni. 
Teddy-mackó helyett éjszakára...
A tengerpart és a legközelebbi falu viszonylag közel, csupán 3 km-re (dzsungelen át 30 percre) vannak.
Szóval itt dolgozunk. A munka úgy néz ki, hogy csak délelőtt dolgozunk, amikor az idő még viszonylag kellemes. Szerszámkészítéstől a bambuszvágáson át a sárból házépítésig mindent lehet (és kell) csinálni, ebédre általában jómunkásemberhez illően büdösek, fáradtak, izzadtak, koszosak, szúnyog- vagy bogárcsípésesek vagyunk.
Áznak az építkezéshez használt bambuszok
Délután nyomunk egy kókusz-zuhanyt, aztán felüdülve esünk neki a délutánnak, amikor általában nagyobb a hőség. A nap második felét pihenéssel, függőágyban vagy bambuszágyon fetrengéssel töltjük, esetleg lemegyünk a tengerpartra vagy a faluba netezni/vásárolni.
Esős napokon többnyire bentragadunk a dzsungelben, a bambusz-házakban, és benti munkát végzünk, lekvárt főzünk, szerszámot készítünk. Esős szabadidőben pedig kártyázunk, maffiázunk, naplót írunk (mint én most, mikor ezt füzetbe írtam), zenét hallgatunk, beszélgetünk és különböző hülyeségekkel szórakoztatjuk egymást.
Mert azért vannak esős napok is.
Az első hetünk Thaiföldön gyönyörű volt, de aztán bejött a menetrend szerinti monszun, ráadásul teljesen kiszámíthatatlanul. Van, hogy 5 percig tart egy trópusi vihar, van, hogy elkezdi, és mintha dézsából öntenék órákig. Esetleg napokig. De legalább nem hetekig, mint Indiában.
Na és akkor kikkel vagyunk itt? Ez itt a poén része a dolognak: igazából nem egy thai családnál, hanem egy hippie közösségben élünk. Igazából egész nap szól valami zene, mindenki elég rugalmas és laza. A nép forog, van, aki 1 éjszakára jön, megnézni, hogy él itt a dzsungel közepén egy kis hippie közösség, és van, aki hónapokig itt ragad. A létszám 8 és 18 fő, az életkor 19 és 39 év között mozog. Rengeteg különböző, nyitott, de olykor határozott személyiség. Nem mind szimpatikus, de mindegyik érdekes, és ami különösen egyező volt: mind világjáró. Van, aki 1 évet töltött Dél-Afrikában önkénteskedni, van, aki csak 3 hétre jött kifejezetten Thaiföldre, és akad, aki másfél éve utazik a Föld körül.
Az alternatív és ezoterikus misztériumok beavatott szakértőinek száma magasan átlagon felüli: van 4-5 jógás (ebből 2 jóga-tanár), 2 masszőr, 1 reikis, és egy asztrológus. 
Ki is használjuk az alkalmat, minden nap masszíroznak valakit, és jógázni is tanulunk.
Ki is használjuk az alkalmat, minden nap masszíroznak valakit, és jógázni is tanulunk. Persze azért ennyi különböző személyiséggel akadnak néha együttélési nehézségek is, ráadásul a társaság fele folyamatosan forog. Amikor megérkeztünk, az alábbi nemzetiségek képviseltették magukat: német, orosz, ausztrál, kanadai, amerikai, francia, holland, thai és persze magyar. De azért összességében jól kijöttünk egymással.
Esténként közösségi játékok, dumálások, esetleg dzsungel-parti. Egyszer Aoi (a thai házigazda) kitalálta, hogy játsszunk egy hagyományos thai játékot, amit ő nagyon szeretett gyerekkorában. 5 perc tört-angolos magyarázás után kiderült, hogy ez a bújócska, kicsit más szabályokkal (thai box-al fűszerezve: meg lehet ölni a hunyót :D). Persze nem muszáj, mert a thai-ok a tradíció szerint éjszaka sosem játszanak a rossz szellemek miatt. De ha mi nem félünk... persze hogy rávett 12 embert, hogy bújócskázzunk éjszaka, vaksötétben (minden fény kioltva), zuhogó esőben! A hunyót kb 8 perc után kinyírták, 11 ember elő is került, rólam lekapartuk a csimpaszkodó élősködőket, és folyt tovább a partit villanyfeloltás után. Úgy 30 perccel később előkerült Jen, a kanadai csaj is, akit utólag is a bújócska nyertesének nyilvánítottunk, miután ottfelejtve félórát állt még a zuhogó esőben odakint.
Ezenkívül sokféle egyéb dologgal szórakoztattuk még egymást, például a lányok tűzzsonglőrködtek is.
Meg zenélgetni próbáltunk
Hát igen, valójában kreatív és társasági lény az ember - ha nincs TV és Internet.
8 napot töltöttünk itt, és rendkívül élveztük. Nagyon sokat tanultunk mind a természetesség és az öko-élet lehetőségeiről, mind az emberekről, emberektől. Mondjuk azt is megtanultuk, hogy bár óriási élmény volt ez az egész, mi nem akarunk hosszútávon a dzsungelben élni. Az mindenesetre megnyugtató, hogy ha a jövőben esetleg egyszer hajótörést, apokalipszist vagy hasonlót szenvedünk és egy lakatlan szigeten kötünk ki, most már jelentősen jobb esélyekkel indulunk az életben maradásért!
Az mindenesetre megnyugtató, hogy ha a jövőben esetleg egyszer hajótörést, apokalipszist vagy hasonlót szenvedünk és egy lakatlan szigeten kötünk ki, most már jelentősen jobb esélyekkel indulunk az életben maradásért!
