Ha étterembe mentünk, minden alkalommal hajolgatva és kézösszetétellel köszöntöttek, és szélesen mosolyogtak. Ez helyettesítette az angol-tudást.
A kaja mindig frissen készült, és (szinte) mindig finom is volt, panaszra nem volt okunk. A vacsora végén kifizetett 5-6 eurónak megfelelő rúpiát legalább 3-4 alkalommal megköszönte minden pincér, séf és tulajdonos, aki látótávolságon belül volt - ha ennél kevesebbszer teszik, még a végén udvariatlannak tarfjuk őket. Nem csoda ugye, ha minden nap

étterembe jártunk, és minden indonéz kaját kipróbáltunk? 

Nasi goreng, satay, avokádó-dzsúz
Japán étteremben is voltunk
Meg tengerparton is
Ezen jobban látszik 
