Ígértem már korábban, hogy írok még róluk, most pótolom.
A Don-t még Új-Zélandon volt szerencsém megismerni, ráadásul teljesen véletlenül. Egyik kocsibérlésünk során besétáltam egy óriási, hangárnak is beillő garázsba, mely tele volt graffitikkel és designer lakófurgonokkal.
Az "iroda" egy lomtalanítás során kidobott kanapéból állt, itt töltöttük ki a papírokat. "Megkapod a Don-t, de vigyázz rá!" - nevetett rám a csaj, mikor átadott egy slusszkulcsot.
A Don-t? Húúúú... királyság. Már láttam befelejövet, egyből megragadta, és nem engedte el a tekintetemet. Természetes családfői tekintélyével kiemelkedett az összes többi kocsi közül.
A Don a tekintély eszméjének megtestesítője, soha senki nem mert belénk kötni, a rendőrök messziről elkerülték a keresztapát. 
Új-Zéland déli szigetén a Zeppelin-t kaptuk meg, őt viszont nem véletlenül. A Zeppelint én kértem szándékosan, hogy megmutathassam Apunak. 
Azon a szigeten ő jelentette számunkra a hálószobát, a nappalit, az étkezőt, a konyhát (amerikai konyha, mert egybe van nyitva a nappalival!), és természetesen a járművet.
Aztán jött a kakukktojás. Ausztrália közepén csak egy átlagos Kovács Pistit kaptunk (elnézést a Kovács Pistiktől), egy fehéregeret. Mentségére legyen szólva, messze ő volt a legkényelmesebb és a legfelszereltebb. Gyakorlatilag egy rendes lakókocsival vetélkedett: volt benne hűtő, mikró, rezsó, konyhaszekrény, kényelmes ágyak, állva lehetett benne közlekedni, és baromi nehéz volt vele tolatni. Ebben tényleg lakni lehetett, míg a többi hippi furgonban csak csövezni (bár végülis azért hippi furgonok).
Utolsóként jött Eye Pop, Thya kedvence, a szabadszájú Girl Power kocsi. Na azon olyan feliratok voltak, hogy volt, aki nem köszönt nekünk miatta.
Van még 1-2 díszpéldánya ezeknek a hippi furgonoknak. Adják az érzést. Jópofa az is, hogy az összes ilyen furgont bérlő hátizsákos világjáró köszön egymásnak az úton, néha dudálással is, ha nagyon tetszik a másik kocsija. Az alábbit nem mi béreltük ki, de berakom, mert nagyon tetszett.
Az alábbit nem mi béreltük ki, de berakom, mert nagyon tetszett.Rozsomák/Farkas az X-Men-ből
Mit tudnak ezek a szörnyek?
- Természetesen mind jobbkormányosak (Ausztráliában és Új-Zélandon is).
- 10-11 liter / 100 km-en elvegetálnak, de 13-at is pusztítanak, ha feldühítik őket.
- Többnyire automata- és kormányváltósak, valószínűleg semmit sem könnyebb vezetni a világon, mint egy ilyet. Mégis meghökkentem, amikor először beültem. Automatát is rég vezettem már (ugye Szotyi? ), kormányváltósat még régebben (ugye Kocka? ), de automatát ÉS kormányváltósat még soha. Szóval az első 10 perc elég vicces volt, főleg a baloldalas közlekedésben, amire azért a pár év tapasztalat miatt hamar visszaszoktam.
- Ha már itt tartunk, lakófurgont / kisteherautót sem vezettem még korábban.
- Az olajtankjuk az anyósülés alatt van, tehát hátra kell dönteni az anyósülést az anyóssal együtt, hogy egyáltalán megmérhesd az olajszintet. Nekem fura volt.
- Ha egy ilyenben ülsz, készülj fel rá, hogy mindenki megnéz az úton, különböző reakciókkal. Nem mindenki nézi jó szemmel, de olyan is nem egyszer volt, hogy odajöttek megkérdezni, hogy lefényképezhetik-e a kocsinkat. A japán turisták kérdés nélkül is fotózgattak.
1 szó mint 100, csupán a kocsik vezetése (és a bennük élés) is külön élménynek számított.
