Kicsit meghekkeltem a blog-sablont, mostantól a címkék elérhetőek a baloldali menüben. Hozzáadtam pár új címkét is, úgyhogy lehet kategória szerint olvasni.
Hazaértünk. Még mindig nehéz elhinni, hogy vége, itthon vagyunk. Hogy ihatunk vizet közvetlenül a csapból. Hogy nem kell alkudozni semmire, mert minden fix-áras. Hogy vigyázni kell, mit beszélünk, mert értik a körülöttünk lévő emberek. Hogy nem csíp minden kaja. Hogy van internet, és még gyors is. Hogy alacsony a páratartalom. Hogy nem nagyon mosolyognak az emberek.
Talán emlékeztek még arra, hogy az út elején leírtam, milyen állapotban voltam az indulás pillanatában. Úgy dukál, ha most leírom azt is, milyen voltam érkezéskor.
ELŐTTE
- súly: 107,3 kg (betartalékoltam az útra)
- bőr: téliesen fehér, szárazság miatt néhol piros
- haj: 6 mm, frissen vágott
- szakáll: 0 napos, frissen borotvált
- fizikai állapot: tunya, de egészséges
- mentális állapot: társadalmi elvárások szerint normális, civilizált, és szociális
UTÁNA
- súly: 86,8 kg
- bőr: enyhe kreolbarna
- haj: 2 mm
- szakáll: 2 mm
- fizikai állapot: hullafáradt, de viszonylag jó kondiban és egészségesen
- mentális állapot: európai mércével nem túl civilizált, továbbá enyhe poszttraumatikus sokk alatt áll
Diagnózis: A bőrszín és a fizikai állapot indokolt és nem okoz meglepetést. A hajhossz-különbség elhanyagolható. A szakállhossz nem prezentálja a valódi kilengéseket (volt 25+ mm is). A mentális állapot jobb, mint a várt, az alany emocionálisan relatíve stabil, a túlhalmozott ingerek okozta sokk valószínűleg nem okozott maradandó elmekárosodást. A 20,5 kg-os súlykülönbség némi aggodalomra ad okot, ám mivel a szervezet az elviselt betegségek ellenére egészségesnek és jó formában lévőnek tűnik, felfoghatjuk egy diétának is.
Na de fordítsuk komolyra a szót! 
5 hónap alatt három földrészen át utaztunk körbe a föld körül: Dél-Amerika, Ausztrália és Óceánia, és Ázsia délkeleti része. Annyi mindent láttunk, hallottunk, éltünk meg, hogy nem tudom összefoglalni, akárhogy is próbálom. Annyi inger ért minket, hogy még bennünket is meglep 1-1 élmény, amit visszaolvasunk a blogon. "Jéé, tényleg, voltunk Argentínában is, már el is felejtettem." Ezért örülök a legjobban, hogy írtuk ezt a blogot, nagyon jó napló lesz saját magunk számára is. 
Talán úgy tűnik kívűlről, hogy húdesokat láttunk, de mi pont fordítva érezzük: húdesokat NEM láttunk. Dél-Amerikán kvázi "keresztül rohantunk", egy akkora földrészen alig 1 hónapot tölteni szinte semmi. Ausztráliában több, mint 1 hónapot voltunk, ráadásul több tartományában is jártunk, mégis úgy érzem, hogy a tizedét sem láttuk abból, amit érdemes megnézni. Sajnos ez ilyen... nem lehet mindent egyszerre. Nem lehet mindent látni és tudni a világon. Ez így van jól - nyugtatom magam, de attól még forr bennem a vér, hogy menni akarok, még, még még! Minél többet látok, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem láttam még! 
Ehhez passzol az egyik kedvenc idézetem, miszerint...
Ehhez passzol az egyik kedvenc idézetem, miszerint..."Tudásunk sziget az ismeretlen óceánjában, és minél nagyobbra nő ez a sziget, annál hosszabb parton érintkezik az ismeretlennel."
/ Victor Frederick Weisskopf /
Álljon itt egy másik is, ha már így belejöttem.
"A világ egy könyv. Aki nem utazik, csak egy lapját olvasta."
/ Szent Ágoston /
Én kíváncsi, tudásszomjas ember vagyok. Thya szerint maximalista is. A kettő nem túl jó párosítás - a könyv minden lapját olvasni akarom. 
Attól tartok, ez a személyiségem egyik alapvető hibája mozgatórugója. Mindig tanulni, mindig fejlődni - ez akár a mottóm is lehetne, ha lenne olyanom. Emiatt biztos vagyok benne, hogy fogok még utazni, sokat. Még nem túráztam a Grand Canyon-nál, nem másztam a Himalájában, nem láttam cseresznyefa-virágzást Japánban, nem hajóztam az Amazonas dzsungeleiben, nem láttam az északi fényt, sem az egyiptomi piramisokat, nem álltam a Kínai Nagy Fal tetején. Órákig folytathatnám a listát. Ez nem csak szófordulat - tudnám.
Attól tartok, ez a személyiségem egyik alapvető Sok utazás és élmény vár még minket a jövőben, remélem. De nem most. Most egy kicsit nem akarunk repülőt, buszt, vagy ilyesmit látni. Ha létezne perpetuum mobile, az is pihenne néha, nem? 
Kaptok egy kis statisztikát az utazásunkról. Ezekből talán érthetőbb lesz a fenti mondat oka.
Kaptok egy kis statisztikát az utazásunkról. Ezekből talán érthetőbb lesz a fenti mondat oka.Számításaim szerint több, mint 72000 km-t utaztunk. Ebből az Egyenlítő - ami a Föld leghosszabb szélességi köre - mentén is majdnem kétszer meg lehet kerülni a bolygót. Ennek több mint a fele - legalább 53000 km - természetesen repülővel történt. Saját kezűleg vezettem legalább 4000 km-t, távolsági busszal ennél jóval többet utaztunk. Hajóval ilyen léptékben már-már elhanyagolható távot, csupán megközelítőleg 1000 km-t tettünk meg.
Adatok az utazások számáról, avagy ha Scotland Yard társasjátékoztunk volna, milyen utazási kártyából hányat használtunk volna fel.
Ezt a bejegyzést eredetileg összefoglalónak szántuk, de rájöttünk, hogy nem tudjuk összefoglalni az utat. A legjobb ötlet, ami eszünkbe jutott helyette: összeállítani egy toplistát az élményekből. Csak egy icipici szeletét mutatja be az útnak (de végül az egész blog is), ám ha valaki csak most talált ide, és lusta visszaolvasni, az kap egy "Best of Thya és Tao a Föld körül"-t.
Teljesen szubjektív és sorrend nélküli a válogatás, egyszerűen azokat választottuk ki, amik a legmélyebb nyomot hagyták bennünk az összes esemény közül.
