Bár azzal az eltökélt szándékkal érkeztem ide, hogy meg fogom mászni Ausztrália legnevezetesebb szikláját, a helyszínre érkezve meggondoltam magam. Ennek oka az volt, hogy az Urulu nem csak egy szikla. Ez az aboriginal nép (= ausztrál őslakosok) szent helye. A helyi Anangu törzs pedig megkér minden látogatót, hogy ne mássza meg az Urulu-t, mert az számukra kiemelkedő kultúrális és vallási értékkel bír. Nem tiltja meg, csak kér.
Én ezt tiszteletben akartam tartani, ezért eldöntöttem, hogy bár nagyon szerettem volna, nem fogom megmászni. Ez elég erősen élt is bennem egészen addig, amíg a második ott töltött napon oda nem mentünk közvetlenül az Uluru lábához. Felnéztem erre az óriásra, és tudtam, hogy bűnbe fogok esni.
Nem bírtam ki. Lenyűgözött a szikla szépsége és sugárzó ereje, nem tudtam ellenállni neki. Túlságosan vonzott. Ránéztem Thyára, ő már a tekintetemből látta a gondolatomat, és csak annyit mondott: "Menjél. Én itt megvárlak."
Összedobtam 2 perc alatt a túracuccot, és már futottam is. Megmásztam. Kétszer. Egyszer délelőtt, egyszer délután. Ebből kiderül, hogy nem okozott csalódást, másodszorra is visszahívott, ekkor már biztosító láncok használata nélkül, csupán saját végtagjaimban bízva. Óriási élmény volt mindkettő, minden téren. És persze a kilátás sem volt kutya. 


Mentségemre legyen mondva, úgy hagytam ott az aboriginal-ok szent helyét, ahogy előttem is állt. Nem vittem el semmit, csak élményeket, és nem hagytam ott semmit, csak a láb léleknyomomat.
Mi is ez az Uluru? Azon kevés helyek közé tartozik a világon, amelyek kétszeresen is a Világörökségek között szerepelnek: egyszer a Természeti Örökségek, egyszer a Kulturális Örökségek listáján. A kulturális mivolta triviális: az aboriginal nép szent helye, évezredek óta rendkívül fontos szerepet játszik az életükben. Tényleg élnek itt őslakosok a mai napig, nem eggyel találkoztunk is, pl részt vettünk egy bumeráng-hajító tanításon.
Thya elment egy kisebb Uluru-körüli túrára is, amit egy Anangu őslakos vezetett. Az Anangu-k mindenkinél többet tudnak erről a helyről: tízezer (!) éve élnek az Uluru környékén. Ez még gombócból is sok! 


Az aboriginal nép egyébként a világ legősibb kultúrájával rendelkező népe. Gondoljunk csak bele, mi mit nevezünk Európában ősi kultúrának? A rómaiakat, akik 2 ezer évvel ezelőtt élték virágkorukat? Esetleg az ókori görögöket, akiket 3-4-5 ezer évvel ezelőttre teszünk? Egyiptom, Mezopotámia? Ha belegondolunk, mindegyik messze elmarad az aboriginal-ok mögött, akik több, mint 50 ezer évvel ezelőttre vissza tudják vezetni a történelmüket és kultúrájukat... ősemberek! Több tízezer éves barlangrajzaik vannak, és a tradícionális fegyverek - bumeráng, lándzsa, bot - mind fából vannak, a fémet nem is ismerték. És ami a legelképesztőbb: a szigorú hagyományőrző életmódjuk miatt ezt az egészet meg is tartották a mai napig. A kultúrájuk érintetlen volt évezredeken át, amíg az első fehér ember bele nem köpött úgy 200 évvel ezelőtt. Az Uluru-t nem is fedezte fel fehér ember kb 100 évvel ezelőttig, de csak az elmúlt 20-30 évben kezdtek rájönni az értékére. Hihetetlen elképzelni, hogy csupán 50 évvel ezelőtt itt még gyíkra, kengurura, bogarakra és egyebekre FAeszközökkel vadászó törzsek éltek érintetlenül.
Az Uluru természeti fontosságáról még nem esett szó: az Uluru a világ legnagyobb, és egyben egyik legöregebb monolitja, az az a világ legnagyobb egybefüggő sziklatömbje, és mintegy 600 millió éves. Messziről úgy néz ki, mint egy egész hegy. Közelről is.
Amikor már egy órája mászol, felmerül benned, hogy "úristen, ez tényleg még mindig ugyanaz a szikla?" Elképzelni is nehéz volt ott helyben, leírva nem is tudom átadni, milyen érzés egy ilyen óriási entitás hátán mászni. A méreteiről dióhéjban: 862 méterrel van a tengerszint felett (a föld alatt még több km mélyre megy le!), megkerülni pedig egy laza 10 km-es túrát jelent. Ez egy darab szikla.

Az Uluru.
Félúton felfele

Naplemente sziluett az Uluru mellett