Ugyanúgy rizst rizzsel, sok zöldség, szószok, curry-k... de szinte semmi sem csíp. Ez a kicsi változtatás, és a fentebb sorolt, szokásos kajáknak egy kicsi megbolondítása miatt meglepően bejön nekünk. (Oké, mi nem jön be nekünk? )

Egy érdekes sztori, ami épp kajálás közben történt meg:

Az ország szegényes és gyenge áramellátása miatt gyakoriak az áramszünetek. Minden harmadik este, amikor valami kajáldában voltunk, elment az áram. Volt, hogy csak az étterem környékén, volt, hogy a szomszédos utcákban. Ezt a helyiek olyan természetességgel kezelték, mintha csak tüsszentett volna valaki, az élet ment tovább. Egyből hoztak ki lámpásokat az asztalunkra, egész kis romantikát kölcsönözve az estének. További előnye, hogy ha esetleg szar kajáldába ültél, legalább nem látod, milyen kutyát eszel. 

Na és akkor a kaják...

Ez már tavaszi tekercs!

Hal-curry kókuszdióban.

Egy hagyományos kambodzsai étel: az Amok. (Egy nem-csípős curry-fajta.)

Béka-pöri banánlevélben. Nem, nem kell megenni a fejét (valaki engem nagyon átvágott ), itt a rendes, húsosabb békacombokat kapod meg, szóval kifejezetten finom.

Sült banán mézzel.

Egy jó öreg sült rizs mindig jól esik az utazónak!

Ennek nem emlékszem a nevére, szintén valami helyi zöldség-hús specialitás, de finom volt. 

Egy kis érdekesség: ananászban tálalt zöldséges curry.