Délkelet-Ázsiában még mindig tart a monszun szezon. Még fog is 1-2 hónapig, igazából most lendül csak bele. Ennek ellenére egészen jól viseljük, igazából Thaiföld óta, másfél hónapja nem is áztam szarrá rendesen egyszer sem (Thya akkor is megúszta, csak engem kapott el a zuhi a dzsungelben).
Az eső ugyan befolyásolja a mindennapokat, mindig sikerül megoldani a napi programokat. Meteorológiai előrejelzéseket felesleges nézni, minden napra esőt mond.
Viszont sosem tudják megbízhatóan, hogy mikor fog esni. Így nem is stresszeljük magunkat rajta, egyszerűen megnézzük az égboltot reggeli után, és az alapján vágunk neki a napnak.

Persze azért ez sem jön be mindig.
Körülbelül 15-30 perc alatt gyökeresen meg tud változni az időjárás, napsütéses, tiszta égboltból vihar kerekedik és fordítva. A múltkor éppen az Angkor Thom-nál voltunk, szerencsés, szép időben meg tudtunk nézni mindent, amit akartunk. Aztán egyszer csak 10 perc alatt beborult sötétre az ég, majd elkezdtek kopogni a fák. Futáááás ki az erdőből! Hihetetlen volt, ahogy hallottad magad mögött a vihart, de még nem érezted az esőcseppeket. Egyik pillanatról a másikra elered az eső, de pont mögötted, valószínűleg alig 100-200 méterre mögöttünk már ömlött, hallottuk a fákon a zuhogó esőt. Pont elértük a tuk-tukunkat, így csak picit áztunk el.

A helyieket nem zavarja az eső.
Minket sem, ha már bent ülünk a motoros taxinkban. 

Igazából az egész még egy különlegességet is hozott magával: teljesen új megvilágításban láthattunk az ősi sziklatemplomokat.