A Mekong-Deltából a folyón felfele hajózva hagytuk el az országot. Ez az utazás se volt semmi. A helyiektől legalább 4-5 különböző verziót hallottunk arra, hogy merrefele és hogyan jutunk el Vietnámból Kambodzsába.
Lassú hajó a határig, onnan busszal tovább.
Hajóval a határig, ott átszállsz lassú hajóra, arról később buszra.
Busszal a határig, aztán onnan lassú vagy gyors hajó.
Satöbbi.
A vége az lett, hogy gyors hajóval mentünk végig a folyón, buszt nem is láttunk, csak a határon szálltunk le vízumért. 

De ez nem indult ám ilyen egyszerűen. Lehetett választani a lassú és a gyors hajó között. Mi az előbbit választottuk, mert a gyors 12 dollárral többe került volna. Másnap, útközben már felajánlották, hogy felszállhatunk a gyors hajóra a határtól, mindössze 8 dollár per főért. Hmm, nem, köszi, mi csóró utazók vagyunk, jó lesz nekünk a helyi lassú is. Egy nappal később a vietnámi határátlépés előtt még egyszer, utoljára elmondták, hogy erősen ajánlják a gyors hajót, immár csupán 3 dollár felárral. Meg hát úgy mellékesen, a tegnapi lassú hajó felborult félúton a Mekongon felfele. Csak hogy tudjuk.
Ezt simán elengedtük volna a fülünk mellett és betudtuk volna a szokásos pénzlehúzó próbálkozások közé, ha az előző este, teljesen máshol nem kötötte volna a lelkünkre egy másik csávó - aki nem akart eladni nekünk semmit -, hogy a lassú hajón végig legyen rajtunk a mentőmellény, mert most erős a folyó az esős időszakban (sok eső -> magas vízállás, bő folyó, erős sodrás és hullám). Hmm, most már értjük miért, miért erősködött.
Szóval 3 dollár? Najóóóóó... legyen, meggyőztetek.
A gyors hajó tényleg gyorsnak, és ami még fontosabb, biztonságosnak bizonyult, 3 óra alatt Phnom Penh-be, Kambodzsa fővárosába értünk a határtól.

Persze a határon még búcsúzásul lehúztak a vízum felett +5 dollárral (nem csak minket, mindenkit, ez az általános standard), de azzal nem tudtunk sok mindent kezdeni. Tudsz róla, de kifizeted, hogy elhagyhasd az országot.
Ég veled, Vietnám!
