AVAGY

Agus, a warung-tulajdonos, aki a javaslatunkra kirakja a "Nincs cifra fosás" táblát az étterme bejárata fölé

Balin mindenki a "barátod". Mivel külföldi vagy, és te hozod a pénzt, ezért automatikusan mindenki kedves, szélesen mosolyog és segítőkész. Jónéhányan túlságosan is azok. Mindenki el akar adni mindent, és kőkeményen kell alkudozni velük. Alább néhány pár-soros esettanulmány a helyi kommunikációs világban.

1.

"Kérlek, nézni boltomat! Csak egy perc. Csak nézni. Kérlek! Nem? Esetleg holnap? Emlékezni Anna, 8. bolt. Holnap! Visszajönni holnap!" - egy tipikus eladó, aki meglát téged az utcán.

2.

- Taxi?

- Nem, köszönjük.

- Akarni taxi?

- Nem.

- Igen?

A helyiek néha "nem értik", mit akarsz.

3.

Thya első alkalommal alkudozik. Az árus el akar adni KETTŐ hűtőmágnest 20ezer rúpiáért (kb 500 ft), Thya elmondja, hogy neki csak EGY kell, és - ahogy tőlem tanulta - bemondja az ár felét alkupozíciónak, 10ezer rúpiát. Az árus "nagylelkűen" enged, Thya pedig boldogan jön ki hozzám a boltból, hogy "Láttad? Sikerült lealkudni a felére!" Én csak mosolyogva fogom a fejem: hát igen, a vásárlás megbolondítja a nőket...

4.

Nézőpont kérdése

- Vannak veszélyes állatok Balin? - kérdeztünk egy helyit.

- Neeem, Balin nincsenek.

- De hát kígyó az van, nem? - kérdeztük gyanakodva, mert ekkor már tudtuk, hogy vannak mérgeskígyók itt is.

- Ja. Hát pitonunk az van. Meg kobránk is. De amúgy nincsenek veszélyes állatok Balin. Például tigris nincsen.

5.

Akadnak azért kedves kivételek. Például a mi utcánk sarkán álló warung (= kis étterem) tulajdonosa, aki minden alkalommal, ha látott minket, messziről vigyorogva köszönt, leállt velünk beszélgetni, és egyszer sem próbált meg behívni az éttermébe. 5 nap után, amikor már kb minden éttermet kipróbáltunk a környéken az övén kívül, végül betévedtünk az ő kis helyi kifőzdéjébe.

Nem bántuk meg. Azzal kezdte, hogy menü helyett a saját, kézzel írt kis szótárját hozta, hogy tanuljon tőlünk némi jó magyar káromkodást. A folyamatosan vigyori képén megesett a szívünk. Ezek után elmesélte az élettörténetét, ami meglepően lekötött minket, rendkívül érdekes figurának bizonyult. Végülis aztán odáig fajult a dolog, hogy a menüt is megkaphattuk, és rendelhettünk úgy egy óra után. Még a kajája is finom volt. Étkezés után visszaült az asztalunkhoz, és még egy 45 percig eldumáltunk. Addig nem engedett el, amíg nem jelöltük be ott helyben facebook-on. A végén feleannyit fizettünk, mint máshol. Miért nem jöttünk ide hamarabb? Azonnal visszajáró törzsvendégek lettünk.

Bepofátlankodtunk a konyhára is, beszélgetés közben megnéztük, hogy bűvészkedi össze a vacsinkat. Higiéniából 1es, kajából 5ös.

A csavar a sztori végén az, hogy a kifőzdéjére kikerülő tábla állítása nem igaz. Tapasztalat.