Múltkor már írtam róla, milyen olcsó Bali (és igazából egész Délkelet-Ázsia, leszámítva pár kivételt, mint pl. Szingapúr vagy Brunei), de most visszatérek rá, mert az igazi sokk csak később jött. Most már értem, miért jár ide nyaralni fél Nyugat-Európa: az ottani fizetésből itt tényleg királyként lehet élni. Leírok egy példát, egy napunkat* Balin.

Béreltünk egy kocsit sofőrrel együtt. Reggel, a megbeszélt időpont előtt 20 perccel megjelent a szálloda előtt a modern, fekete terepjáró sötétített ablakokkal. Egész nap ezzel vitt körbe a privát sofőrünk a szigeten. Néha megnyugtató, kellemes érzés volt a légkondis, elsötétített kocsiban a média elől menekülő sztároknak érezni magunkat, olykor viszont frusztrálóan maffia-feeling-es.  Délelőtt elvitt minket egy raftingra - még sosem próbálta egyikünk sem azelőtt, tehát mikor, ha nem most? 

Még sosem próbáltuk + mindig is ki akartuk próbálni + mindez Bali dzsungeleinek vadvizein = Váó.

Ahol ledobtak kocsival, onnan még fél órát kellett gyalogolni az esőerdőben, hogy elérjük a folyót. Ez a kis dzsungel-séta-túra csak dobott az egészen, bár meglepően fárasztónak bizonyult a meredek terep miatt.

 

 

 

"Evezni így kell. Hátrafele meg így. És a legfontosabb, ha azt kiabálom: bum-bum!, akkor bújj a csónak aljára, kapaszkodj, kuporodj össze és próbálj a csónakban maradni, mert vízesés jön." - hangzott a 2 perces villám-eligazítás az egyik balinéz vezetőtől. Most már mindent tudunk, 

gyerünk a vízre!

 

 

Elindulunk. Felettünk trópusi esőerdő, fákon ugráló majmócák, körülöttünk belógó indák és liánok. A kezdeti megszeppentséget a helyiek "Krokodil! Krokodil!" kiabálással oldják, és evezőlapáttal csapkodják a vizet, aztán amikor már legalább 1 külföldi már falfehér, mosolyogva megmondják, hogy Balin nincsenek krokodilok (én a kígyók óta ezt sem hiszem el nekik ).

 

 

 

Nyugisabb részeken 1-1 óriási szitakötő vagy pillangó száll le a gumicsónakra vagy éppen Thyára, és utazik velünk a következő bum-bumig.

Mert volt bum-bum! És naná, hogy én voltam az úttörő, az első, aki beborult a vízbe, amikor fennakadtunk 45 fokban egy sziklán. Vitt is a sodrás azonnal vagy 8-10 métert, mire meg tudtam kapaszkodni. "Semmi pánik, jól vagyok" - mutattam a többieknek, és 2 perc múlva újra vígan üldögéltem a csónakban, bár a lapátom nélkül egy darabig, mert azt csak egy kilométerrel lejjebb találtuk meg és halásztuk ki. 

 

 

 

Azért megnyugtató volt számomra, hogy nem voltam egyedül: egy másik csónak teljesen felborult egy meredekebb bum-bumnál, és mind a négy benneülőt ki kellett halászni, az elszabadult csónakot meg befogni 100 méterrel arrébb. Szóval az izgalom és az adrenalin nem hiányzott!  Mindehhez hozzáadódott a gyönyörű táj, a sziklák, a természet. Többször is elhaladtunk 1-1 vízesés ALATT, ahol kaptuk a nyakunkba a természet kristálytiszta, zubogó zuhanyzóját. Mi több, egyszer megálltunk egy vízesésben "fürdeni" is! Kb. 15 méterről zuhogott alá a víz, akkorákat ütött, hogy jó, hogy volt rajtunk sisak, 1-1 lányt földre (pontosabban vízbe) is küldött. 

 

 

És akkor még ott voltak azok a mittoménhányéves, indonéz domborrajzok a sziklákban... Nem tudok mit hozzátenni. Ugrok is tovább a napi programban, mielőtt elérzékenyülök. 

 

Ezután elmentünk ebédelni egy svédasztalos indonéz étterembe, ami olyan helyezkedéssel és kilátással rendelkezett, amit elképzelésem szerint Európában csak az elit tudna megfizetni. Nem hittem volna, hogy valaha olyan étteremben fogok ebédelni, aminek ilyen terasza van egy szakadék peremén.

 

 

Ezt követően a kocsi elvitt minket egy fűszer- és kávéültetvényre, ahol megnézhettük, hogy néznek ki és hogy termesztik a fahéjjat, a gyömbért, a kakaót, meg még vagy 12 másik fűszert, továbbá 2-3 kávét és 3-4 kávét, köztük a Luwak-ot.

 

 

 

Fűszerek

 

 

 

Kaptunk is kóstolót mindenféléből: vaníliakávé, kókusztejes kávé, gyömbértea, ginseng-tea, satöbbi, satöbbi... és ittunk egy igazi Kopi Luwak-ot! Ha máshonnan nem, esetleg ismerheted ezt a kávét a Bakancslistából (amit ha nem láttál, kötelező megnézni ). Ha nem ismered, dióhéjban: ez a világ legsznobabb és legdrágább kávéja. A kávévilág folyékony aranya: 1 csésze ebből a különlegességből a 15-20ezer forintot is elérheti, kilóját százezrekben mérik. 

 

A Kopi Luwak kávébabja

 

 

 

A kávé-szünet után teraszos rizsföldeken át vezetett az utunk, s futólag bár, de megnézhettük, hogy termesztik és kezelik a helyiek a rizst.

A napot a Tanah Lot nevű, tengeri sziklákra épült, híres hindu templom megtekintése zárta, ahova épp beestünk naplementére.

 

Mit is mondhatnék? Éppen elég élmény egy hihetetlen napra. És hogy mindezt mi is megengedhettük magunknak? Na ezért kapta a címét a bejegyzés. Mércének: Új-Zélandon vagy Ausztráliában csak a rafting-kaland 6-6.5x annyiba került volna, mint itt ez az egész nap elit-ebédestül, kávé-élményestül, kocsistul-sofőröstül, mindenestül.

 

 

 

* nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy minden napunk ilyen lett volna, természetesen nem: voltak napok, amikor nem csináltunk semmit, csak a tengerparton vagy a szállodában fetrengtünk.