Bali, tengerpart. 30 fok, vízhőmérséklet 29 fok.

Thya rajzolgat a homokban fetrengve: a tengert, a tájat, a környező hegyeket. Egy helyi indonéz bácsika mosolyogva odajön, és nézi a képet. Valaki egy szaxofonnal leül mellettünk 20 méterre, és elkezd játszani, lábát a vízbe lógatva. Nem utcai művész, nem pénzért, a saját öröméért játszik. Pár helyi tányérsapkában, a vízben derékig állva halászik. Velünk szemben, kb 100-150 méterre egy aprócska, üres, őszinte kis szigetecske álldogál a tengerben. Rajta két aranyos gazebo. Közel van, úszni is csak dagálykor kell érte. Jellegzetesen olyan hely és pillanat, amire azt szoktam mondani: "ezt nem fogom kihagyni!"

Elindultam a vízbe, fényképezővel együtt. Félúton rájöttem: persze, hogy épp dagály van. Nem baj, ha már idáig eljöttem, beúszok kéz nélkül is (a fényképező víz felett tartása végett). Át is vergődtem, és viszonylag gond nélkül fel is másztam. Éppen azon voltam, hogy arrébb dobjak egy útban lévő deszkát az egyik gazebo mellett, amikor a deszkát felemelve egy fekete bőrű, fehér csíkos kígyó nézett vissza rám. Pontosabban nem nézett, a fejét nem láttam rendesen a tekervényei között. Legvastagabb átmérője kb. mint a csuklóm, hossza talán 1 méter. Dobtam is vissza rá a deszkát egyből, és ugrottam hátra vagy 2 métert.

Hogyaza. Egész Ausztráliát kibekkeltük kígyó nélkül, és pont most kell belefutni egybe? Különben is, hogy kerültél ide erre a tenyérnyi szigetre? És kettesben vagyunk rajta, na f@sza. Remélem ott maradsz a deszka alatt, amíg megcsinálom ezt a pár fotót, mert anélkül nem megyek vissza a partra...

Este a szállásra érve meggugliztam, mit is láthattam. Mint kiderült, Balin 5-6 mérgeskígyó fajta és pár piton is honos. Ezt eddig miért nem hallottam sehol? Az indonéz kormány elég jól titkolja a turisták elől... :) Na nézzük, melyikre illik az én kígyóm leírása. Királykobra... nem, zöld homoki vipera... nem, bungárkígyó... ez az. Bungarus candidus, magyarul bungárkígyó: fekete alapon fehér csíkos, hossza átlagosan 80-120 cm, ha megijesztik, fejét általában a saját tekervényei közé rejti. A világ 10 legveszélyesebb mérgű mérgeskígyóinak egyike. Szuper.

A fotó természetesen nem saját, nem voltam olyan hülye, hogy leálljak fotózkodni vele

Hogy valóban vadonélő bungárkígyót láttam-e 50 centiről, vagy sem, sosem fogom megtudni. Én szeretném azt gondolni, hogy igen: legalább lesz mit mesélni egyszer az unokáknak pár évtized múlva, igaz, addigra a sztori szerint már 3 méteres lesz a kígyó, amit puszta kézzel kaptam el támadás közben!