2013 május 22, szerda
Kedves Naplóm!
Ezt a napot pirossal írom ezentúl a naptáramba.
Átlagos hétköznapnak indult. Szokásosan elvégeztem a napi teendőket: rágcsáltam eukaliptusz leveleket, és cukin üldögéltem egy fa tetején. Ezen felül megvolt a szükséges napi 16 óra alvásom. Minden a legnagyobb rendben volt.
Egészen alkonyatig legalábbis, amikor kiszúrtam, hogy Szőrmóksegg (a szomszéd) területén szebb eukaliptusz-levelek nőnek, mint nálam. Nem vagyok irigy - egy koala sosem irigy -, csak hát a szomszéd fája mindig zöldebb ugyebár. Ezért úgy döntöttem, hogy átnézek hozzá.
Igen ám, de a kettőnk között volt egy szürke, kemény út fehér csíkokkal. A kétlábúak építették, nagy ritkán járnak is erre rajta, ebben az isten háta mögötti esőerdőben. Hogy minek, azt nem tudom, mert az eukaliptusz-levelet nem szeretik - nem tudják, mi a jó! -, más meg nagyon nincs itt. Nézni viszont szeretik a leveleket, mindig bámulják a fákat, és ha véletlen észreveszik, ahogy mi esszük őket, mindig nagyon örülnek, és mutogatnak a levelekre a kezünkben. Fura egy népség a kétlábú.
Szóval, kitaláltam, hogy átmegyek szomszédolni, ezért elindultam, hogy átmenjek a szürke, fehér csíkos út túloldalára. Ezzel egyébként meg is válaszoltam a kétlábúak egyik idióta, ám égetően fontos kérdését: Miért kelt át a koala az úton? Hát persze, hogy enni, te kétlábú állat! Ilyen, és egyéb haszontalan hülyeségekkel foglalkoztok, ahelyett, hogy az Élet két legfontosabb dolgára koncentrálnátok. Sokat tanulhatnátok tőlünk, koaláktól, az Élet művészeitől, akik a legletisztultabb formáját űzzűk ennek a sportnak: napi 8 órában eszünk, 16-ban pedig alszunk.
Ja igen, ott tartottam... bocs, ez az eukaliptusz néha kicsit belassít... ott tartottam, hogy elindultam átkelni a szürke, kemény úton. Nem számítottam rá, hogy ilyen szokatlan terepen gyorsabban fáradok, ezért leültem a közepén kicsit pihenni.
Az élet nem jó rohanva, túl gyorsan eltelik.
Üldögélek-üldögélek... na jó, lehet, hogy kicsit be is aludtam... amikor egyszer csak arra ijedtem fel, hogy felbukkan egy nagy, csupaszínes, 4 kerekű test az úton és felém tart. Kétlábúak ülnek benne, egy hím és egy nőstény. Azonnal lelassítanak, és megállnak velem szemben. Teli szájjal vigyorognak, és féltően néznek rám. Hát ti meg mit akartok? Azt hiszitek, majd félreállok nektek? Ti jöttetek az én erdőmbe! Tüntetően nem mozdulok, és bambát tettetve cukin üldögélek tovább az út közepén.
Erre elkezdenek dudálni. Ez nem lehet igaz. Nem is egyszer, hanem szakaszosan, sokat. Nekem aztán dudálhatsz, nehogy azt hidd, hogy érdekel. Azért se megyek arrébb. Különben is, elférsz mellettem, én az út másik felén ülök!
Abban a pillanatban a semmiből előbukkan mögöttem egy világító, nagy sebességgel érkező test a semmiből, a kanyar mögül, pont mögöttem! Erősen ráfékez, és megáll tőlem körülbelül 3 koalányi távolságra. Hú, ez nagy állat, és elég közel volt! Na jól, te már elég morcosan berregsz, megyek már, megyek már...
Gyorsan, mint egy 30-40 másodperc alatt félreállok az útból. A hatalmas, világító test morogva el is megy. A szemben lévő, csupaszínes viszont marad, a nősténnyel és a hímmel együtt. Már nem vigyorognak, de boldogok, csak valami más miatt.
Hát persze! Most értettem meg. Nem nekem szólt a dudálás, el tudtak volna menni mellettem, ha akarnak. A nagy, morcosan berregő szörnynek dudáltak, őt figyelmeztették a makacs koalára az út közepén. Ha nem teszik, a kanyar mögül hirtelen kibukkanó állat valószínűleg nem áll meg... és akkor annyi a szomszéd finom eukaliptusz-leveleinek...
Ezek megmentették az életemet! Ott maradok az út szélén, és kimutatom a hálámat: bambácskán nézve cukin üldögélek a fenekemen. Kivételesen még azt is megengedem nekik, hogy odajöjjenek közel hozzám, és valami kicsi kis kütyüvel kattintgassanak.
Mint kiderült, a hímnek éppen születésnapja van. Megesik rajta a szívem, jól van na, gyere ide, pózolok neked is egy kicsit. Elvégre ma nekem is újra-születésnapom van, nektek köszönhetően. Eltöltünk együtt egy pár vidám percet az erdőben, aztán őket hívja az Út, engem a falevelek.
Mosolyogva válunk el, hiszek kaptunk még egy boldog napot az Élettől.
Ez én vagyok. Meg az egyik kétlábú a csupaszínes kocsiból.
Egy videó rólam. (sztár lettem!)
Egyik vicces pajtim.
Még két álmos pajtim.
