Egyik folyománya a tengeri életnek, hogy rengeteget horgásztunk is. Bottal, kézi damillal, hálóval is. Na ez külön élmény volt mindkettőnk számára, mert bár sok embernek alap, nekünk ez eddig kimaradt az életünkből, soha nem horgásztunk korábban, unalmas időtöltésnek tartottuk. Hát most rákaptunk az ízére. 
Valóban óriási élmény azt a halat vacsorázni, amit te fogtál frissen, alig pár órája. Az alábbi halfajtákból fogtunk (muszáj felsorolnom büszkeségből, még ha nem is tudom a magyar nevüket, mivel Peter-től angolul tanultuk
): squire, snapper, tailor, flathead, soul, parrot, és stripy.
Volt, aki nem irtózott annyira a halaktól
Volt, aki igen
Véletlen fennakadt pár védett hal is, természetesen visszadobtuk őket
Megtanultuk kivégezni, megpucolni, előkészíteni is a halat
Amit kifogtunk, azt pedig nem sokkal később fel is dobtuk a hajó végén lévő Barbie-ra.
(Barbie az ausztrál szleng a barbacue-ra, azaz a grill-re)
Egyetlen hátránya ennek az egésznek csupán az volt, hogy 3-4 nap után már minden ruhánk halszagú volt.
De megérte!
