HTML

TAO @ Nagyvilág

Friss topikok

Goodbye, New Zealand!

2013.05.09. 23:08 tao

avagy

A vihar, a dzsanga, és a vándorcigányok

Új-Zélandi tartózkodásunk utolsó napján - korábbi szép időnket talán ellensúlyozni kívánta a természet - elkapott minket egy vihar. Mikor kiraktam Thyát a parkban, még nem esett. Beszálltam a Don-ba (Don-ra még visszatérek később), hogy leadjam a garázsba, na abban a pillanatban elkezdett ömleni a víz. De nem úgy záporosan, hanem özönvízszerűen, és nem futólag, hanem órákon át. Pff, szegényt meg otthagytam a csomagokkal a parkban - gondoltam volna magamban, ha lett volna rá időm, és nem rántja ám a kormányt egy 15 tonnás kamion, akinek a vezetője szintén nem látott semmit a zuhogó szürkeségben. További 2 balesetközeli helyzetet leszámítva gyorsan odaértem a célhoz, könnyes búcsút vettem a Don-tól, majd húztam vissza a parkba busszal. Visszaérve kiderült, hogy ügyes a lány, bekéredzkedett egy sátoros árushoz, így ő nem annyira, csak a csomagok áztak szarrá. Közben Thya összespanolt a sátorossal, aki hangosan "Dzsangát! Dzsangát tessék!" kiáltásokkal árulta a portékáját. Ugyanis mint kiderült, éppen május 4. volt, J-Day, azaz Nemzetközi Dzsanga-Nap, az év azon egyetlen napja Új-Zélandon, amikor legális marihuánát árulni és
fogyasztani.

És mi pont egy ilyen napon, egy ilyen parkban álldogáltunk egy marihuánás sátorban várva az eső végére, miközben kint zuhogó vízben Jamaika-sapkás, vörös szemű fiatalok bólogattak kicsit lassított mozgással a hangos Bob Marley slágerekre. Érdekes volt. Mi átázott ruháinkban nem voltunk annyira húdeboldogok, mint ők, ezért a tervezettnél korábban indultunk is azonnal a reptérre, ahol 17 órán át vándorcigányokként csöveztünk a jó-meleg-száraz beltéri ülőhelyeken. Zacskóból kézzel ettük a sajtot, sonkát és főtt tojást, miközben mezítláb és kisgatyában szárítgattuk a ruháinkat egy 9 fős maori család közepén ülve. Száradó cuccaink 6 négyzetméteren kiterítve székeken és földön, mi meg strandpapucsban és -ruhában somolyogva majszolgattunk, kerülve a körülöttünk ülők tekintetét. Aztán alvóhely-keresés, és reptéren éjszakázás.
Felbecsülhetetlen élmény volt.

3 komment

Címkék: Új-Zéland

A bejegyzés trackback címe:

https://mozgo.blog.hu/api/trackback/id/tr256431137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Daru 2013.05.10. 20:20:23

KALAND! Így, csupa nagybetűvel. ;) (de nyugi, most nem én mesélek. :P ) A következő járgányotokat, ha kérhetném, Kicsi Ricsiről nevezzétek el. De várom Don bemutatását is. ;)

_Árpi_ 2013.05.11. 11:17:56

Még szerencse, hogy nem te mesélsz :DDD Don még jönni fog később, másokkal egyetemben. ;)

2013.05.12. 08:20:15

Thya igen leleményes csaj! Amúgy egy jó túrának az első és igen fontos alapja, a jó utitárs. :) L
süti beállítások módosítása