Úgy érkeztünk ide, hogy fogalmunk sincs arról, mit akarunk, és mit érdemes megnézni. Kifogtunk viszont egy irtó kedves és barátságos szállásadó párt, egy magyar lányt és egy chilei fiút. Velünk egykorúak, itt élnek (a lány ösztöndíj miatt került ide pár éve, és itt ragadt), és látatlanul is ingyen szállást ajánlottak (couchsurfing). Még kulcsot is kaptunk a lakáshoz, plusz útbaigazításokat, míg ők elmentek dolgozni: 

- Kaja a hűtőben, kulcs a polcon, a mosógépet tudjátok használni. Itt egy várostérkép. Asszem mindent elmondtam. Ja, és ha földrengés van, oda álljatok - mutat a lakás egyik pontjára - mi is oda szoktunk, ott a legbiztonságosabb.

Szuper! A víz iható, van meleg is fürdéshez (Rióban egyik sem nagyon volt), mi kell még? Ágyunk ugyan nincsen, a földön alszunk hálózsákban, de ez akkor is tökéletes szabadságot nyújt. Így az elmúlt 2-3 napban mászkáltunk és ismerkedtünk Chile fővárosával és kultúrájával. Most először végre láthattuk az Andokot is, egyelőre még csak a városból.

Szállásadóink mindig segítőkészen elláttak mindenféle információval, hogy merre menjünk, hol együnk, mit és mit ne csináljunk. Úgy istenigazából nem is csináltunk semmi mást, csak mászkáltunk, amerre jól esett, és mindent megkóstoltunk, amit láttunk.

Például Chile nemzeti desszertjét, a Mote con huesillo-t. Duzzasztott búzacsíra, leöntve barackbefőttel és lével.

Meg Sopaipilla-t, ez egy halál-egyszerű töklángos, szintén nagyon népszerű Chilében, és más változataival együtt egész Dél-Amerikában

Meg további egzotikus gyümölcsöket: a baloldalon kaktuszgyümölcsök, jobboldalon pepino dulce (azt mondták rá, hogy uborkaféle, de gyümölcsnek eszik, mert olyan édes, mint egy jófajta dinnye)

Meg Completo Italiano-t, ami igazából egy hotdog, amibe mustár helyett kecsapot, majonézt és avokádószószt raknak, így adja ki az olasz nemzeti színeket, így kapta a nevét. Igazán nevezhették volna Completo Hungarico-nak is, továbbá Churros rellenado con majar-t, azaz karamellával töltött churros-t (édesség, Spanyolországban is van, de ez kicsit különbözik), meg majar-t, ami lényegében egy rettenetesen népszerű karamella-szósz Dél-Amerikában, meg még jópár egyéb dolgot.

Érdekesség, hogy 1 nappal utánunk egy másik pár is befutott a lakásba, szintén csövelni, így egész kis utazós fogadóvá nőtte ki magát a lakás. Hogy-hogynem, ez a másik pár is magyar, ők is éppen körbeutazzák a Földet, tök ugyanazon vidékekre mennek és mentek, mint mi tervezünk, de ők a másik irányból kezdték, és már az út vége fele járnak. Mi Dél-Amerika, Ausztrála és Óceánia, majd Ázsia sorrendben haladunk, ők meg most érkeztek Dél-Amerikába, és ez az utolsó nagy állomásuk. Tök jó! Egész estéket beszélgettünk el velük, tapasztalatokat cserélve, és rengeteg információt begyűjtve tőlük a leendő célpontjainkról, és még egy alig használt új-zélandi térképet is kaptunk.

Mégis, mennyi az esélye egy ilyen találkozásnak?