A fokozatosság nevében az egyik nap kaptunk egy kisebb hőgutát és egy masszív leégést. 30 fok, 100 km-es körzetben sehol egy felhő, csak csudikék ég és tűző nap. Ebben az időben lenyomtunk egy 10 kilis városi túrát, majd kifeküdtünk fetrengeni a Copacabana tengerpartra. Ittunk Caipirinha-t (Brazília nemzeti koktélját), láttunk biciklin alvó brazil kislányt, homokban focizó helyieket, vizibicikliztünk kiskacsával, és fetrengtünk sokat a homokban. Érdekesség, bár nem meglepő, hogy itt mindenhol fociznak: füvön, homokban, betonon, köveken, hegyoldalban, úttesten. Még a kosárpályán is. Ha minden focipálya és füves rész foglalt, felmennek a szabadtéri kosárpályára, és kapu helyett kosárra megy a játék.
Hogy mennyire vagyunk fáradtak egy átlagos nap végén, jól mutatja, hogy általában este 10kor pizsilövés volt, és elég volt 2 percre elmennem valamiért, hogy visszaérve Thyát durmolva találjam (2 perccel előtte még beszélgettünk).
Rio de Janeiro közbiztonságáról csak annyit, hogy itt létünk alatt további turistákat célzó rablótámadások történtek, egy 10 német turistát szállító buszt állítottak meg és fosztottak ki fegyveresek. Meg állítólag valami lövöldözés is volt. Ja és egy bombás merénylő egy nappal később (még mindig az itt létünk alatt) a rió-i metrón (végül nem robbantott, csak fenyegetett). Nem véletlen, hogy mi nem szálltunk fel sem buszra, sem metróra, sem másra, és gyalog is messziről kerültük a favelákat, a híres rió-i nyomor- és drog-negyedeket.
Rio-i városkép
Szintén
Copacabana
Nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy Rio nagyon szép trópusi város, zöld és gyönyörű, rendkívüli természeti adottságokkal, de szándékosan töltöttünk itt ilyen rövid időt.
